Nyáron többször nem vagyunk otthon. De az otthon nem is feltétlenül egy földrajzi hely. Persze vannak olyan helyek, amelyek közel állnak a szívünkhöz, mert olyan események, dolgok, személyek jutnak eszünkbe róluk, amik és akik fontosak a számunkra. Az otthonról egy angol nyelvű zeneszám is eszembe jut: Home is wherever I’m with you (az otthon mindenhol ott van, ahol te velem vagy) – mondja egy szerelmes ember a másiknak. Nagyon igaz ez a mondat. Ha a szeretteink a közelünkben vannak, akkor mindenhol otthon érezhetjük magunkat. És ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatunkra is. Amikor Vele vagyunk, amikor találkozunk vele, akkor találunk igazán haza.
Emlékszünk a tékozló fiú történetére? A fiú a boldogságot keresve ment el hazulról, de akkor teljesedett ki valójában az élete, amikor hazatért. Istennél mindig otthon lehetünk. Ő olyan házigazda, aki szívesen lát minket, aki kényelmes hellyel kínál, és akinek a nappalijában mindig van valami rágcsálnivaló. A régiek, az ószövetség népe a jeruzsálemi templomot tartották Isten szentségének és dicsőségének földi központjának. Ezért írja a zsoltáros, hogy sóvárog, sőt eleped a lelke, hogy bemehessen oda, a szent templomba. Nekünk már nem a jeruzsálemi templom a templom. Az Isten kisugárzása, két lábon járó temploma Jézus Krisztusban jött el hozzánk. Aki Hozzá megy, az Istennel találkozik, és az Ő közelében az emberek otthonra találnak. Ő az, aki számunkra is menedéket, örömet és teljes elfogadást kínál. A nyári szünetben, bárhol is járunk az országban, ez bátorítson minket: Istennél mindig otthon lehetünk.