Örömmel és hálával mutatjuk be új munkatársunkat, Tokodi-Lengyel Annát, hatodéves teológust, aki augusztus 1-jétől félállásban erősíti az SDG munkatársi csapatát.

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az SDG-vel?
Először pesti körre vitt el egy barátnőm, ahol a közös igeolvasás és ima után együtt szendvicseztünk, és olyan természetességgel fogadtak, mintha mindig is ismertek volna. Utána szintén barátokon, ismerősökön keresztül jutottam el egy zarándoklatra, ami különleges lelki élmény volt.
Van számodra fontos SDG-s emléked?
Van egy olyan SDG-s emlékem, ami a hivatásom szempontjából nagyon meghatározó. A teológia elkezdése előtti nyáron még sok félelmem volt a lelkészséget illetően. Hiába hívott Isten erre, el sem tudtam képzelni, hogy igehirdetőként is szolgálok. Az SDG zarándoklat előtt felkértek egy reggeli áhítat megtartására. Még soha nem beszéltem az igéről felnőtteknek, ráadásul ennyire frontálisan, hogy fog ez menni, mit is tudnék én mondani? A jelen lévő SDG tagok viszont enyhítették a félelmemet, imádkoztak értem, és a készülésben is támogattak. Megtapasztaltam, hogy a Szentlélek jelenlétében megértem az igét, és tovább is tudom adni a megértett üzenetet. Ott eloszlott az utolsó kétségem is azzal kapcsolatban, hogy valóban lelkipásztor kell-e legyek. Az SDG közösségében Isten ebben megerősített.