Hírlevél. 2023 augusztus

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

1. zsoltár

Gyerekkoromban majdnem minden nyáron voltam kenutúrán. Emlékszem, hogy sokszor rácsodálkoztunk egy-egy hatalmasra nőtt fára a víz mellett. Voltak olyan helyek, ahol nem is lehetett partra szállni, mert olyan erős volt az aljnövényzet. És sokszor hintát is láttunk, amit a helyiek szereltek föl, aminek a segítségével bele lehetett ugrani a folyóba.
A bibliai szakaszunkban egy olyan fáról olvasunk, ami a folyó mellé van ültetve. Idilli kép. Aki Istenben bízik, aki Vele él, aki Tőle várja a segítséget, az olyan, mint a folyó mellé ültetett fa, amely akkor is zöldell, akkor is vígan éli az életét, amikor egyébként hőség van. Az ilyen ember tehát kitart a megpróbáltatások idején is.
A zsoltár központi témája a boldogság: Mitől lesz boldog és teljes az ember élete? Nem a pénztől, a hatalomtól, a sikerektől, de még nem is a családtól vagy az egészségtől! Noha ez mind fontos dolog, de a zsoltáros azt mondja: Isten az, aki miatt jó lesz az életünk. Az Istennel való együttlét maga a boldogság. És ha együtt vagyunk Istennel, ha Rá hallgatunk, akkor Ő megajándékoz minket sok minden mással is: kapcsolatokkal, értelmes munkával, sikerekkel, egészséggel. De ahogy ez lenni szokott, az Ajándékozó mindig többet ér, mint maga az ajándék. Istennel akkor is boldogok lehetünk, amikor nem kapjuk meg a földi ajándékokat.

Ha szeretnénk olyanok lenni, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amelynek a lombja nem hervad el, és ami gyümölcsöt terem, akkor Istenhez kapcsolódjunk. Azt mondják, hogy noha nem látjuk, de egy fának a gyökere körülbelül akkora, mint a lombkoronája. Ha azt akarjuk, hogy a mi „fánknak” is szép nagy koronája és sok gyümölcse legyen, akkor nem a lombkoronára és a gyümölcsökre kell koncentrálni, hanem a gyökérre. Ha a fa megfelelő táplálékhoz jut, akkor lesz szép gyümölcse. Ez azt jelenti a mi életünkben, hogy nem a cselekedetekre kell koncentrálni, hanem arra, hogy kiben élünk, hogy mi az a talaj, amiben gyökerezik az egész létünk.
Te mivel táplálod a lelkedet? A testünket a szánkon keresztül tápláljuk, a lelkünket viszont a szemünkön és a fülünkön keresztül. Te mit nézel, hova nézel? Mit hallgatsz, kire hallgatsz? Ott van-e Isten a tanácsadóid között? Figyelsz-e – ahogy itt a zsoltárban olvassuk – a törvényére? Isten szaván elmélkedsz éjjel-nappal?
Túlzásnak tűnik a kifejezés, szinte lehetetlennek. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor azt kell megállapítanunk, hogy mindig elbukunk ebben! Ha csak rajtam múlna, akkor nem tudnék kapcsolatban maradni Istennel. Van bennünk félelem: olyanok leszünk, mint a pelyva, amit elhord a szél, vagy amit elégetnek a kemencében.
Ám az evangélium az, hogy van egy Megváltónk, egy Megmentőnk. Jézus Krisztus vállalta miattunk, helyettünk és értünk azt, hogy a bűnösök közé állítsák őt, és meghaljon vétkeinkért. Noha Ő volt az egyetlen, aki igazán Istenből táplálkozott, aki az Ő közelében, Vele, Benne élt, mégis hagyta, hogy elszakítsák az Atyától, és elszenvedte a bűnösöknek kijáró büntetést. De nem csak meghalt értünk, hanem fel is támadt a halálból. És azt mondta, hogy aki Benne hisz, az vele együtt meghalt már régi önmagának, és vele együtt fel is támad egy új életre, ami már egy Istennel élt, boldog, örökké tartó élet. Nem feltétlenül olyan, amiben ne lennének konfliktusok, próbák, nehézségek, betegségek, bűnök, de olyan, ami mégis boldog élet.