Az osztálykirándulás
Két buszt pakoltunk tele általános iskolás gyerekekkel. Úti cél: Erdély! Öt nap, négy éjszaka. A cél, megnézni mindent, amit csak lehet Nagyváradtól Székelyudvarhelyig. A gondos pedagógus persze már hetekkel az indulás előtt mindent percre pontosan kiszámolt. Hol állunk meg pisilni, hol eszünk, tankolunk, alszunk, sétálunk, megyünk le a sóbányába, ülünk be egy templomba elcsendesedni. Persze már az elinduláskor elcsúsztunk, mert az egyik lány apukájának haza kellett rohannia a személyi igazolványért, anélkül akkoriban még nem lehetett kimenni a határon… De sebaj, jókedvvel és türelemmel megyünk. Együtt, mind a hetvenen. Az osztálykirándulások drámája az, hogy hetven gyerek nem akar egyet, és nem tartja a másikat különbnek önmagánál. Az osztálykiránduló gyerek fáradt, nem a saját ágyában alszik, allergiás az idegen ágyhuzatra. Mérges, mert nem vihet fel Coca-Colát a buszra, nem költhet LEI-t akkor, amikor akar, nem nyalhatja meg a sóbányában a falat, nem aludhat reggel 6.30-nál tovább, és nem használhat mobiltelefont akkor, amikor csak akar. Az osztálykirándulógyerek hisztis. Az osztálykiránduló gyerek lázad. A gondos pedagógus pedig állja a nyomást. A gondos pedagógusnak csak akkor jelent meg a homlokán egy kis aggodalom, amikor a marosvásárhelyi kultúrpalotában az idegenvezető felajánlotta, hogy a hetven gyerek beüljön a filharmonikusok próbájára. „Ők?” – gondolta magában. – „Hiszen ők nem képesek egyszerre mind a hetvenen csendben maradni. Előre szégyellem magam.” Aztán láss csodát. Kinyílt az ajtó, hetven nyafogó és fáradt gyerek halk morajlással huppant bele a karzat bársony székeibe, és egyszerre esett le az álla a csodálatos, összhangban lévő muzsikától, amit az ugyancsak hetven fős zenekar megszólaltatott a színpadon. Akik mind egyet akarva, ugyanarra törekedtek, semmit sem önzésből, se hiú dicsvágyból tettek…

Jézus egy személyben hozta el a világunkba ezt az indulatot. Aki nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel. Hogyan tudunk együttműködni? Hogyan lehetséges lemondanunk arról, amit mi akarunk mások javára? Úgy, hogy Jézus Krisztushoz hasonló módon, megüresítjük magunkat, és a saját indulatunk helyett az Ő akaratát éljük.