Képzeld el a tanítványokat: közöttük gyakorlott halászokat, akik rendszeresen hajóznak, ismerik a víz mozgását, az időjárást is kitapasztalták, órákat tölthettek a vízen. Most ők kiáltják kétségbeesetten: ,,elveszünk!”. A vihar nem kontrollálható, még ezek a tapasztalt emberek is elvesztik az irányítást a hajó felett. Kétségbeesetten ébresztik fel Jézust, ő ezután parancsol a szélnek és a tengernek, azok pedig lecsendesednek. Ez az a kontextus, amelyben megszületik a kérdés: ki ez? 

Az Ószövetségben a szeleknek és a vizeknek való parancsolás az Isten hatalmához kapcsolódik. A tanítványok zsidóként tudták azt, hogy a természet erőinek uralása az Isten képessége. De azt látják a történetben, hogy most Jézus parancsol a szélnek meg a vizeknek, és azok hallgatnak rá. Azaz Jézus uralja ezeket. Így nem meglepő, hogy e kettőből érzékelték, hogy Jézus valami olyasmit csinál, amit csak Isten tud. Tehát Jézus Isten, Úr. 

Ezért teszik fel a kérdést, ami így is hangozhatna: ki az, aki olyasmit tesz, amire csak Isten képes? Isten Fia, mondhatjuk az evangélium ismeretében. Az Ő úrsága itt egy olyan helyzetben nyilvánul meg, ahol a vihar életveszélyes. Ezt a káoszt képes lecsendesíteni. Talán nem ugyanaz a veszély fenyegeti életünket, mint a tanítványokét, de ugyanazzal a  káosszal mi is szembesülünk. Fenyeget a félelmekben, a szorongásban, a kapcsolatainkban való kaotikus megélésekben. Az élet beláthatalan változásai rémisztőek tudnak lenni, mint egy vihar. De az, aki a temészetet uralja, és mindenható, a mi életünk felett is Úr. Bármiben is légy most, tudd, hogy ahhoz, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, bátran fordulhatsz. Ő az, aki bűn és a halál uralma alól megszabadított minket, akinek a szeretetétől semmi sem választhat el. Ezzel a bizalommal érdemes hozzá fordulni. Nem mindig csendesíti le a vihart (egyből), de mindenben velünk van, ha nem érezzük a jelenlétét, akkor is szerető hatalmába ágyazottan élünk. 

Krisztus az, aki uralkodott a tengeren, úrrá lett a halálon és aki a mi szabadító Urunk is.