“Protestáns zarándoklaton voltunk, de hogyan is jön össze ez a két szó? Az utunk célja nem egy adott hely felkeresése volt, hanem maga az út, a gyaloglás volt a fontos. Minden nap több alkalom volt, de igazából az egész hét az Isten- és a befelé figyelés ideje volt. Reggelente rövid gyaloglás után áhítattal kezdtük a napot, amelynek a liturgiája óprotestáns hagyományokra épült, a napi igeszakaszról pedig egy-egy teológus fogalmazta meg a gondolatait. A délelőtt során minden nap volt egy csendszakasz, amikor egyedül mentünk 20-30 percet, és csak a környezetre, magunkra, Istenre figyeltünk. Nagy ereje van ezeknek a csendeknek is. Ebéddel összekötve voltak a kiscsoportos beszélgetések, amikor beszélgettünk, elmélyültünk a történetben. A napokat, már a szállásokon, az esti áhítat zárta, amikor énekléssel dicsértük Istent.”